Kar�csonyi t�rt�net - trag�dia olvass�t�ok el!

Kar�csony el�tti utols� napon a szupermarketbe siettem megvenni a marad�k aj�nd�kokat, amiket kor�bban nem tudtam.

 Amikor megl�ttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy �r�kk�val�s�gig fogok itt rostokolni �s m�g annyi m�s helyre kell
 mennem"
 "Kar�csony kezd egyre ideges�t�bb� v�lni minden egyes �vvel.
 Mennyire szeretn�k csak lefek�dni �s �taludni az eg�szet."

 V�g�l is �t tudtam magam f�rni a j�t�koszt�lyra �s el is kezdtem �tkozni az �rakat, azon t�n�dve hogy a gyerekek t�nyleg j�tszani is fognak
 ezekkel a dr�ga j�t�kokkal? Am�g n�zel�dtem a j�t�koszt�lyon, �szrevettem egy
 kisfi�t aki olyan �t �vesforma lehetett, egy bab�t szor�tva a mellkas�hoz.

 Csak a haj�t simogatta a bab�nak �s olyan szomor�an n�zett. Azt�n a kisfi� odafordult a mellette �ll� id�s h�lgyh�z:
 "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs el�g p�nzem hogy megvegyem ezt a bab�t?" Az id�s h�lgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs el�g p�nzed hogy megvedd ezt a bab�t, kedvesk�m"

 Azt�n megk�rte a fi�t, hogy v�rjon meg itt �t percet, am�g � elmegy sz�tn�zni. Hamar el is ment. A kisfi�nak m�g mindig a kez�ben volt a baba.

 V�g�l, elindultam fel�, �s megk�rdeztem t�le, kinek szeretn� adni ezt a bab�t? "Ezt a bab�t szerette a h�gom legink�bb �s ezt akarta a legjobban  most Kar�csonyra.

 Nagyon biztos volt benne hogy a T�lap� elhozza neki.

 "Azt v�laszoltam, hogy tal�n t�lap� t�nyleg el is viszi neki, de a kisfi� sajn�lkozva v�laszolt.

 "Nem, T�lap� nem viheti oda neki ahol most � van. Oda kell ahoz adnom nyuk�mnak, �s �gy � odaadhatja a h�gocsk�mnak, amikor odamegy. "
 A szemei olyan szomor�ak voltak am�g ezt mondta. "A h�gom Istenhez ment,hogy vele legyen.

 "Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, �gyhogy azt gondoltam, el tudn� �gy vinni a h�gomhoz."

 Megk�rtem a kisfi�t hogy v�rjon meg m�g visszaj�v�k az �zletb�l. Ezut�n mutatott egy nagyon kedves kis fot�t mag�r�l, amelyen �ppen nevetett. Azt�n azt mondta nekem: "�s meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a k�pet is, �gy soha nem fog engem elfelejteni."

 "Szeretem anyuk�mat �s azt k�v�nom b�rcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja hogy el kell mennie, hogy a h�gommal legyen." Azt�n ism�t a  bab�ra n�zett a szomor� szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a p�nzt�rc�mhoz ny�ltam, �s kivettem bel�le p�r pap�rp�nzt �s megk�rdeztem a  fi�t: "Mi lenne ha megsz�moln�nk a p�nzed, h�tha m�gis lenne el�g?"

 Ok� - mondta. "Rem�lem van el�g." �n hozz�adtam n�mi p�nzt a fi��hoz, an�lk�l hogy l�tta volna, majd elkezdt�k a sz�mol�st. El�g p�nz volt a bab�ra, m�g egy kicsivel t�bb is.

 A fi� ezt mondta: "K�sz�n�m Istenem, hogy adt�l el�g p�nzt." Azt�n r�m n�zett �s hozz�tette: "Megk�rtem tegnap Istent miel�tt lefek�dtem  aludni, hogy seg�tsen, legyen el�g p�nzem, hogy megvehessem ezt a
 bab�t,  �gy anyuk�m neki tudn� adni a h�gomnak. Meghallgatott! M�g szerettem volna annyi p�nzt is, hogy vehessek egy sz�l feh�r r�zs�t anyuk�mnak, de az�rt ezt m�r nem mertem k�rni Istent�l.

"De � m�gis adott nekem eleget, hogy megvehessem a bab�t �s a feh�r r�zs�t.
 Tudod, anyuk�m szereti a feh�r r�zs�t." P�r perc m�lva az id�s h�lgy visszaj�tt, majd t�voztak. Teljesen m�s hangulatban fejeztem be a  Bev�s�rl�st, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfi�t a fejemb�l.

 Azt�n eszembe jutott egy helyi �js�g cikke k�t nappal ez el�ttr�l,  amelyik eml�tett egy r�szeg embert, aki �tk�z�tt egy m�sik kocsival, amelyben egy  fiatal n� �s egy kisl�ny volt. A kisl�ny azonnal eghalt, az anya kritikus �llapotban van.

 A csal�dnak el kellett hat�roznia, hogy kikapcsolj�k-e az �letfunkci�k enntart�s�t, szolg�l� g�pet, mert a fiatal h�lgy soha sem tudna felkelni a kom�b�l, amibe esett.
Ez a csal�d lenne a kisfi� csal�dja?

 K�t nap m�lva, hogy tal�lkoztam a kisfi�val, megakadt a szemem egy �js�gcikken, amely arr�l tud�s�tott, hogy a fiatal asszony elhunyt.

 Nem tudtam meg�ll�tani magam, hogy ne vegyek egy csokor feh�r r�zs�t, majd ezzel a ravataloz�ba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt t�ve a l�togat�knak, akik �gy megtehett�k az utols� b�cs�jukat a temet�s el�tt.

 Ott fek�dt, a kopors�ban, egy csokor feh�r r�zs�t tartva a kez�ben a fot�val, a baba a mellkas�ra volt helyezve.
 S�rva hagytam el a helyet, �gy �rezve, hogy az �letem �r�kre megv�ltozott.
 Az a szeretet amit ez a kisfi� �rzett az anyuk�j��rt �s a h�g��rt - m�g a mai napig is neh�z elk�pzelnem.

 �s a m�sodperc t�rtr�sze alatt mindezt egy r�szeg ember elvette t�le.